Erősen szeles, esős idő volt, gondot okozva mind embernek, mint állatnak. Kevesen jártak a szabadban, inkább otthonaikba húzódtak vissza a kellemetlen időjárás ellen. A levegőben egy madár repült, látszólag megbirkózva a szél hatalmas erejével. Csodaszép sólyom volt. Suhant a magasságban, élvezte a szabadság édes ízét. Mikor elfáradt a széllel szembeni küzdelemben, megpihenve leszállt egy villanyvezetékre. Próbálta magát megtartani, s mikor egy makacs széllökés kibillentette egyensúlyából, vizes szárnyait széttátva próbálta megőrizni helyzetét. De a szél erősebbnek bizonyult, s az egyik szárnya hozzáért a másik vezetékhez. A madár eszméletlenül zuhant le a földre.
Szerencsére nem riasztott el minden embert e kíméletlen időjárás, s csakhamar felfedezték a madár mozdulatlan testét. Nem voltak gyakorlott állatmentők, de annyit azért ők is láttak, hogy csúnya sérülést szenvedett. Felemelték, s elvitték a város vadmadár kórházába. Ott az állatorvos kezelésbe vette. Annyit már első ránézésre meg tudott állapítani, hogy az egyik szárnyát nem fogja tudni használni. Nem lehet a szabadba többé kiengedni, mert elpusztul.
Elkezdődött a madár gyógyítása. Az orvos magához vette, gondozta, s a sólyom egy idő után kezdte újból elnyerni régi formáját. A szárnyat nem sikerült megmenteni, de az orvos kitartásának és madárszeretetének köszönhetően visszatért életkedve. Elfogadta az embert gazdájának, s figyelte minden mozdulatát. Az orvosnak nem csak ő volt az egyetlen olyan madara, ki sérülés, vagy helytelen gondozás miatt örök segítségre szorult. Szerette a vadmadarakat, s megtett mindent azért, hogy felhívja az emberek figyelmét arra, hogy mentsék az állatokat, ha tudják. Hogy kérjenek szakértő segítséget, ha nem biztosak az ellátásukban. Sokat számít, ha a madarak időben kerülnek megfelelő kezekbe.
S a kis sólyom, bár már nem élhet többé teljes életet, de segíthet másokon. Mert utazik az emberrel mindenhova, s az által, hogy megismerik a történetét, hogy közel kerülhetnek egy csodaszép sólyomhoz, ezzel hozzájárul ahhoz, hogy az emberek jobban megismerjék a vadmadarakat. S jobban átérezzék a felelősséget irányukban, s a természet védelmének fontosságát.
2011. március 31., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Archívum
-
►
2012
(32)
- ► szeptember (1)
-
▼
2011
(156)
- ► szeptember (19)
-
▼
március
(39)
- A kis sólyom
- Csillag
- Láthatatlan kiállítás
- Csak egy kis erdő...
- A kis papagáj
- Nagymamám emlékére
- Érzelmi reakciók
- Egymásra figyelés
- Emlékkönyv
- Kell egy hely...
- Jön, ha jönnie kell...
- Az a bizonyos határ...
- Visszatérés a sötétségből
- Internet függőség
- Ő volt az erősebb...
- Ragaszkodás
- Netes szerelem
- Vágyakozás
- Egymásnak teremtve
- Felejtés
- Csodás kezdete egy napnak
- Reng
- Menekülés
- Kölyökkutya
- Szülinap
- Megbánás
- Vámpírkultusz
- Vagyoni különbség
- A nő
- Bizalom
- Búcsú
- Szakma
- Könyvtár
- Kormi
- Kötelék
- Anya
- Boldog lét
- Barátságból szerelem
- A macska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése