Világunkban nagyon sok olyan tevékenység van, mi erős függőséget okoz. Amit én most jobban ki szeretnék fejteni, az az internetfüggőség.
Személyesen is érintve vagyok benne, ezért merek róla véleményt alkotni.
Hogy milyen mértékű ez a függőségem, nem tudom, de úgy érzem, hogy azért nem hálózott be teljesen az internet világa. Nem dőlne bennem össze a világ, ha nem lenne lehetőségem számítógéphez ülni.( bár ezen már néha erősen elgondolkodom
) De ettől ez még függőség.
Mikor reggel úgy kezdem a napom, hogy miközben a kávémat iszom, az ölembe teszem a kis laptopomat. Addig nem kapcsolom ki, míg meg nem látogattam kedvenc oldalaimat. Ránézek a közösségi adatlapomra, hogy megnézzem, mi történt az alatt a nyolc óra alatt, míg aludtam. Ellátogatok a kedvenc fórumomra, s nyugtázom magamban, hogy igen, ma is sok olvasnivalóm lesz. S majd kikapcsolom a gépet. Vagyis szeretném kikapcsolni, de szerencsére még időben eszembe jut, hogy a leveleimet nem néztem meg. S miután erre is sor kerül, most már tényleg megnyomom a leállítás gombot.
Nem sokkal később beérve a munkahelyemre, az első dolgom a számítógép bekapcsolása. Szerencsés esetben, nincs időm foglalkozni az internet világával. De vannak ott is olyan időszakok, mikor fent lehetek a neten. S ilyenkor már ráérősebb időmben végigfutok a különböző hírcsatornákon, rögzítve magamban az aznapi eseményeket. S sokszor veszem észre magamon, hogy szinte kényszeresen nyitom meg újra és újra azokat az oldalakat, ahol előtte már jártam. De szerencsére e tevékenység felismerése után le tudom állítani magam. Talán még nincs veszve minden.
Otthon, mikor nincs más teendőm, képes vagyok hosszú perceket eltölteni azzal, hogy képeket keresgéljek, csinosítsam közösségi lapomat, zenéket keressek, hogy mással is megtudjam osztani. S még sok más nagyon fontos teendő akad, amivel szívesen foglalkozom. Szerencsére háziasszonyként sokszor kell nélkülöznöm az ilyen fajta szórakozást, de este nem fekszem úgy le, hogy ne nézzek meg újra mindent. Azóta lett egyre vészesebb a helyzet, mióta kaptam egy kis laptopot. Előtte még visszatartó erő volt, hogy nem kerültem gép közelbe. De most már ilyen veszély nem fenyeget.
Az elején azt írtam, hogy nem hálózott be teljesen az internet világa. Az írásom végére érve, most már nem vagyok annyira biztos benne.
Személyesen is érintve vagyok benne, ezért merek róla véleményt alkotni.
Hogy milyen mértékű ez a függőségem, nem tudom, de úgy érzem, hogy azért nem hálózott be teljesen az internet világa. Nem dőlne bennem össze a világ, ha nem lenne lehetőségem számítógéphez ülni.( bár ezen már néha erősen elgondolkodom
) De ettől ez még függőség. Mikor reggel úgy kezdem a napom, hogy miközben a kávémat iszom, az ölembe teszem a kis laptopomat. Addig nem kapcsolom ki, míg meg nem látogattam kedvenc oldalaimat. Ránézek a közösségi adatlapomra, hogy megnézzem, mi történt az alatt a nyolc óra alatt, míg aludtam. Ellátogatok a kedvenc fórumomra, s nyugtázom magamban, hogy igen, ma is sok olvasnivalóm lesz. S majd kikapcsolom a gépet. Vagyis szeretném kikapcsolni, de szerencsére még időben eszembe jut, hogy a leveleimet nem néztem meg. S miután erre is sor kerül, most már tényleg megnyomom a leállítás gombot.
Nem sokkal később beérve a munkahelyemre, az első dolgom a számítógép bekapcsolása. Szerencsés esetben, nincs időm foglalkozni az internet világával. De vannak ott is olyan időszakok, mikor fent lehetek a neten. S ilyenkor már ráérősebb időmben végigfutok a különböző hírcsatornákon, rögzítve magamban az aznapi eseményeket. S sokszor veszem észre magamon, hogy szinte kényszeresen nyitom meg újra és újra azokat az oldalakat, ahol előtte már jártam. De szerencsére e tevékenység felismerése után le tudom állítani magam. Talán még nincs veszve minden
. Otthon, mikor nincs más teendőm, képes vagyok hosszú perceket eltölteni azzal, hogy képeket keresgéljek, csinosítsam közösségi lapomat, zenéket keressek, hogy mással is megtudjam osztani. S még sok más nagyon fontos teendő akad, amivel szívesen foglalkozom. Szerencsére háziasszonyként sokszor kell nélkülöznöm az ilyen fajta szórakozást, de este nem fekszem úgy le, hogy ne nézzek meg újra mindent. Azóta lett egyre vészesebb a helyzet, mióta kaptam egy kis laptopot. Előtte még visszatartó erő volt, hogy nem kerültem gép közelbe. De most már ilyen veszély nem fenyeget.
Az elején azt írtam, hogy nem hálózott be teljesen az internet világa. Az írásom végére érve, most már nem vagyok annyira biztos benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése