Lányaimmal általános iskolai fényképeket nézegettünk. Mutattam nekik az én osztályomat, s próbáltam felidézni a neveket. Nagyrészt emlékeztem rájuk, de segítségemre voltak a ballagási fénykép hátoldalán szereplő aláírások is. Lassan harminc éve ballagtam el.
Akkor nagyon nagy dolog volt, még a lányaimnál is, az emlékkönyv.
Úgy vigyáztunk egymáséra, mintha valami kincs lenne. Hisz az is volt.
Mikor megkaptam anyukáméktól, emlékszem végigsimítottam az ujjaimat a sima, hófehér lapokon, s óvatosan és igen körültekintően írtam bele a nevem az első lapra. Középre szívecskéket rajzoltam, különböző színűeket. S onnantól kezdve útra kelt a kis könyv. S a szívecskék szép lassan megteltek nevekkel és dátumokkal. S a könyvben lévő lapok pedig szebbnél szebb idézetekkel, s kedves és kivétel nélkül gondosan elkészített rajzokkal. Emlékekkel.
Mindig izgatottan nyitottam ki a kis könyvemet, mikor visszatért hozzám.
Lányaim is kaptak tőlem, s komoly feladat volt számomra, mikor megkértek arra, hogy írjak bele. Mivel nagyon szerették a Disney mesefilmeket, ezért mindkettő az akkori kis kedvenc mesefiguráját láthatta viszont benne. Természetesen, mivel rajztudását a nagylányom biztosan nem tőlem örökölte, ezért csak másolni tudtam, de ennek is nagyon örültek.
Nem tudom, hogy most mennyire van nagy jelentősége a fiataloknál, de bízom benne, hogy van. Hogy nagyon sok emlékkönyv telik meg mai napig szívből jövő szép üzenetekkel.
Akkor nagyon nagy dolog volt, még a lányaimnál is, az emlékkönyv.
Úgy vigyáztunk egymáséra, mintha valami kincs lenne. Hisz az is volt.
Mikor megkaptam anyukáméktól, emlékszem végigsimítottam az ujjaimat a sima, hófehér lapokon, s óvatosan és igen körültekintően írtam bele a nevem az első lapra. Középre szívecskéket rajzoltam, különböző színűeket. S onnantól kezdve útra kelt a kis könyv. S a szívecskék szép lassan megteltek nevekkel és dátumokkal. S a könyvben lévő lapok pedig szebbnél szebb idézetekkel, s kedves és kivétel nélkül gondosan elkészített rajzokkal. Emlékekkel.
Mindig izgatottan nyitottam ki a kis könyvemet, mikor visszatért hozzám.
Lányaim is kaptak tőlem, s komoly feladat volt számomra, mikor megkértek arra, hogy írjak bele. Mivel nagyon szerették a Disney mesefilmeket, ezért mindkettő az akkori kis kedvenc mesefiguráját láthatta viszont benne. Természetesen, mivel rajztudását a nagylányom biztosan nem tőlem örökölte, ezért csak másolni tudtam, de ennek is nagyon örültek.
Nem tudom, hogy most mennyire van nagy jelentősége a fiataloknál, de bízom benne, hogy van. Hogy nagyon sok emlékkönyv telik meg mai napig szívből jövő szép üzenetekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése