Anya volt. Gyermekei fogantatásuktól kezdve gondolatainak nagy részét birtokolták. A gyermekvárás, mint talán mindenhol, hatalmas, izgatott várakozással telt. Hisz egy új kis jövevény érkezik erre a világra. Az elsőnél még az újdonsült anyuka a boldog izgalmak mellett feszültebb, tanácstalanabb, tapasztalatlanabb lélekkel próbálja a gyermekgondozás nem kis feladatát elsajátítani. A baba, átvéve édesanyja lelkiállapotát, sokkal többször okoz álmatlan éjszakákat. Okot keresve, de sokszor nem találva, gondolkodik az anya, hogy vajon mit nem csinál jól. Kétségek gyötrik, megkérdőjelezi saját maga képességét a gyermekneveléssel kapcsolatban. Majd minél jobban összecsiszolódik e két lélek, a sírások egyre inkább abbamaradnak. S a nehéz éjszakákat felváltja a nyugodt alvás időszaka, s a boldog, nevetéssel teli nappalok sora. Kezd az anya beletanulni új, nem kis feladatába.
A második gyermek jötte ugyanolyan boldog várakozás, csak már sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozott időszakot ígér. S a kis család már tudja, hogy mit kell tenni az aprósággal, ha sír, ha foga jön, s egyáltalán mit jelent kisgyereket nevelni. S az anya tudja, hogy gyermekei sorsa az ő és családja kezében van. Próbál mindent megtenni értük a nap minden percében, próbálja őket megtanítani mindenre amire lehet, s rá kell jönnie arra, hogy gyermeket nevelni az élet egyik legnagyobb feladatai közé tartozik.
Csak később döbben rá arra, hogy mennyi mindent másképp kellett volna tennie, hogy mennyi mindent nem tett meg. S mellette meg úgy érzi, hogy túl sok mindent is tett, amit nem biztos, hogy kellett volna. Ebből is látszik e feladat bonyolultsága.
Mikor látja gyermekeit, ahogy lassan felnőnek, s hiába van két csodálatos gyermeke, ők is ugyanúgy el vannak veszve ebben a világban, mint sokan mások. Segíteni akar nekik, úgy ahogy kicsi korukban tette, de nem tud. Meghaladja a képességeit. S rádöbben arra, hogy kezdenek felnőni. S van olyan, amit ő nem tud megoldani. Csak a gyermekei azok, akik változtatni tudnak a saját helyzetükön. Ő nem tehet mást, csak ott áll mellettük, s ha kell segít. Meghallgatja őket, s tanácsot ad, ha tud. S közben próbál erősnek látszani, hogy legalább otthon megkapják azt, amire nagyon nagy szükségük van a mai fiataloknak. A biztonság s szeretet érzését.
A második gyermek jötte ugyanolyan boldog várakozás, csak már sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozott időszakot ígér. S a kis család már tudja, hogy mit kell tenni az aprósággal, ha sír, ha foga jön, s egyáltalán mit jelent kisgyereket nevelni. S az anya tudja, hogy gyermekei sorsa az ő és családja kezében van. Próbál mindent megtenni értük a nap minden percében, próbálja őket megtanítani mindenre amire lehet, s rá kell jönnie arra, hogy gyermeket nevelni az élet egyik legnagyobb feladatai közé tartozik.
Csak később döbben rá arra, hogy mennyi mindent másképp kellett volna tennie, hogy mennyi mindent nem tett meg. S mellette meg úgy érzi, hogy túl sok mindent is tett, amit nem biztos, hogy kellett volna. Ebből is látszik e feladat bonyolultsága.
Mikor látja gyermekeit, ahogy lassan felnőnek, s hiába van két csodálatos gyermeke, ők is ugyanúgy el vannak veszve ebben a világban, mint sokan mások. Segíteni akar nekik, úgy ahogy kicsi korukban tette, de nem tud. Meghaladja a képességeit. S rádöbben arra, hogy kezdenek felnőni. S van olyan, amit ő nem tud megoldani. Csak a gyermekei azok, akik változtatni tudnak a saját helyzetükön. Ő nem tehet mást, csak ott áll mellettük, s ha kell segít. Meghallgatja őket, s tanácsot ad, ha tud. S közben próbál erősnek látszani, hogy legalább otthon megkapják azt, amire nagyon nagy szükségük van a mai fiataloknak. A biztonság s szeretet érzését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése