Bele lehet szeretni úgy egy emberbe, hogy még soha sem láttuk?
Ha csak számítógépen érintkeztünk vele?
Vagy esetleg telefonon is beszéltünk?
Bele lehet szeretni egy hangba?
Soha nem volt könnyen megnyíló. Kevés ember volt, kivel megtalálta a közös hangot. Fiatal volt, huszonéves. Csendes, magányos fiú. Nehezen ment neki az ismerkedés. Volt már barátnője, de nem volt hosszú távú kapcsolat. Sok közös témájuk nem volt, ezért a beszélgetés kimerült az udvarias formaságokban. Szerette az irodalmat, imádta a verseket. Megfelelő partnernek Órákig tudott volna beszélni róluk.
Szabadidejében egy fórumba írogatott, hol hasonló gondolkodású emberek voltak. Itt Olyan emberekkel beszélgethetett, kik ugyanúgy lelkesedtek azokért a dolgokért, amiért ő. Jól érezte magát, mikor velük volt. Semmit nem tudott róluk, de nem is volt baj. Nem ez volt a lényeg.
Eleinte csak verseket, elbeszéléseket osztottak meg egymás között, később már egyre jobban megnyíltak egymás előtt. Volt egy lány, kivel nagyon sokat beszélgetett. Eleinte csak rövid üzeneteket váltottak egymással, később már beszélgető csatornán beszélgettek. Volt, hogy
Míg egyszer a lány szomorú hírt közölt vele. Egy hétre el kell utaznia. Nem tudja, hogy lesz e számítógép közelben. Rövid töprengés után szinte egyszerre írták le. Erre való a telefon. Telefonszámot cseréltek.
A fiú mikor először felhívta, nagyon ideges volt. Csak "barátok" voltak, legalábbis mindkettő így gondolta. Akkor miért izgul ennyire? S mikor meghallotta a lány hangját, nála is érezte az izgalom jeleit.
De az izgalom hamar eltűnt, helyette beszéltek. Folyamatosan, felszabadultan. Egész héten, naponta többször. Már várták, hogy mikor alkalmas az idő. S a fiú rájött, hogy a lány hangja nyugtatólag hat rá. Volt benne valami különleges. Vagy egyszerűen csak másképp kezdett érezni? S amit még nem tudott, csak sejtett, hogy ez a lánynál is így van.
Eltelt a hét, s a számítógépen való beszélgetés mellett ugyanúgy maradtak a telefonos hívások. Vágytak egymás hangjára. S egyszer a fiú megkérdezte a lányt. Hol laksz? S a lány gondolkodás nélkül adta meg a választ. Nem számított távolság, semmi sem. Menthetetlenül egymásba szerettek. S a találkozáskor egymásra néztek, s azt az embert látták egymásban, akit lélekben megismertek.
Ha csak számítógépen érintkeztünk vele?
Vagy esetleg telefonon is beszéltünk?
Bele lehet szeretni egy hangba?
Soha nem volt könnyen megnyíló. Kevés ember volt, kivel megtalálta a közös hangot. Fiatal volt, huszonéves. Csendes, magányos fiú. Nehezen ment neki az ismerkedés. Volt már barátnője, de nem volt hosszú távú kapcsolat. Sok közös témájuk nem volt, ezért a beszélgetés kimerült az udvarias formaságokban. Szerette az irodalmat, imádta a verseket. Megfelelő partnernek Órákig tudott volna beszélni róluk.
Szabadidejében egy fórumba írogatott, hol hasonló gondolkodású emberek voltak. Itt Olyan emberekkel beszélgethetett, kik ugyanúgy lelkesedtek azokért a dolgokért, amiért ő. Jól érezte magát, mikor velük volt. Semmit nem tudott róluk, de nem is volt baj. Nem ez volt a lényeg.
Eleinte csak verseket, elbeszéléseket osztottak meg egymás között, később már egyre jobban megnyíltak egymás előtt. Volt egy lány, kivel nagyon sokat beszélgetett. Eleinte csak rövid üzeneteket váltottak egymással, később már beszélgető csatornán beszélgettek. Volt, hogy
Míg egyszer a lány szomorú hírt közölt vele. Egy hétre el kell utaznia. Nem tudja, hogy lesz e számítógép közelben. Rövid töprengés után szinte egyszerre írták le. Erre való a telefon. Telefonszámot cseréltek.
A fiú mikor először felhívta, nagyon ideges volt. Csak "barátok" voltak, legalábbis mindkettő így gondolta. Akkor miért izgul ennyire? S mikor meghallotta a lány hangját, nála is érezte az izgalom jeleit.
De az izgalom hamar eltűnt, helyette beszéltek. Folyamatosan, felszabadultan. Egész héten, naponta többször. Már várták, hogy mikor alkalmas az idő. S a fiú rájött, hogy a lány hangja nyugtatólag hat rá. Volt benne valami különleges. Vagy egyszerűen csak másképp kezdett érezni? S amit még nem tudott, csak sejtett, hogy ez a lánynál is így van.
Eltelt a hét, s a számítógépen való beszélgetés mellett ugyanúgy maradtak a telefonos hívások. Vágytak egymás hangjára. S egyszer a fiú megkérdezte a lányt. Hol laksz? S a lány gondolkodás nélkül adta meg a választ. Nem számított távolság, semmi sem. Menthetetlenül egymásba szerettek. S a találkozáskor egymásra néztek, s azt az embert látták egymásban, akit lélekben megismertek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése