2011. március 19., szombat

Kell egy hely...

Kell egy hely mindenki szívében, hol elbújhat a rossz érzések elől. Kell, hogy legyen olyan hang, melynek rezgése testén végighaladva nyugalmat teremt, vagy egy zene, mely egy kicsit kikapcsolja elméjét.
Egy olyan kép, vagy akár egy szép színekkel teli festmény, melyre rápillantva szíve megtelik melegséggel. Képes legyen arra, hogy gondolatait elvigye olyan helyekre, tájakra, ahol úgy érzi feltöltődhet. Vagy legyen egy apró zúg, ahova visszatud vonulni. Ahol egymaga lehet. Ahol átgondolhatja, mi az ami nem jó. Mi zavarja nyugalmában. Hogy tudjon segíteni önmagán, ha nincs olyan ember mellette, aki képes őt támogatni. Ha van, akkor képes legyen megnyílni, tudjon segítséget fogadni, s tudjon segítséget adni. De elsősorban önmagával kell megbékélnie. Mert önmagát elfogadó ember hatalmas dolgokra képes. Képes odaadni magát a világnak. S ezáltal örömet, reményt s boldogságot adva sok reményvesztett embernek.

Szükség van ezekre a dolgokra, mert néha besokallunk. Úgy érezzük, összecsapnak felettünk a hullámok. Sok ember van a környezetünkben, s sokan nincsenek jól vagy mi nem vagyunk jól. S önkéntelenül is keresi MINDENKI a jót és a nyugalmat, s vágyik rá.
S jönnek és jövünk, s hozzánk csatlakoznak vagy hozzájuk csatlakozunk. Mert kell a szeretet érzése, mindenkinek. S a segítséghez hatalmas erő és hatalmas szív kell.
Köszönöm neked.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése