Általános iskolai ballagáson könnyekkel teli szemmel öleled a barátaidat, s kis félelemmel, de annál nagyobb izgalommal indulsz neki a középiskolás éveknek.
Nem voltam soha nagyon jó tanuló. Négyes átlaggal, osztályfőnökömet idézve "örüljek, hogy a szakmunkásba felvesznek", meg sem próbáltam a gimnáziumot. Kereskedelmi iskolába jelentkeztem, mely akkor még három éves volt. A mai napig szeretettel gondolok vissza arra az időszakra. Azalatt az idő alatt, amíg gyakorlaton voltam egy áruház cipőosztályán, nagy önállóságra tettem szert. Megtanultam a szakmát, megtanultam az emberekkel kommunikálni, s komolyan vettem a feladatom. Azt szerettem, ha volt mindig tennivaló. A raktárakban való rendrakás legtöbbször az én feladatom volt.
Sokat takarítottunk, portalanítottunk.
Megkövetelték tőlünk a tisztaságot, de nem is okozott ez nehézséget nekünk, hisz minden dolgozónál ezt láttuk.
De mellette tinik maradtunk. Ha nem volt munka, bizony sokszor lestük a fiúkat, s egymásért izgultunk, hogy vajon megakad e egy nekünk tetsző fiú szeme rajtunk.
Komolyan készültem a szakmunkás vizsgámra, emlékszem rettenetesen izgultam, s büszke voltam, hogy jól sikerült. Mikor eltelt a három év, mindenkinek megvolt a munkahelye. Ott dolgozhattam, ahol nagyon jól éreztem magam. A dolgozók esti iskolájában tettem le az érettségit.
Így utólag visszagondolva, akkor, amikor el kellett döntenünk, hogy hol szeretnénk továbbtanulni, az osztályfőnököm mondata rosszul esett nekem, de a mai napig nem bántam meg, hogy abba az iskolába jártam. Nagyon sok örömet adott nekem, s úgy érzem, kötelességtudó, munkát megbecsülő felnőtté nevelt engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése