Vámpírkultusz

A paplant orromig felhúzva néztem végig annak idején az első vámpíros filmet. Nappal volt, s még így is féltem. Hogy melyik film volt, azt már nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy mennyi idős voltam. Csak arra emlékszem, hogy bele borzongtam.
Ma már nincs olyan vámpíros film, mitől megijednék. Szerintem a felnőtt emberek, sőt már a fiatalabb korosztály is így van ezzel. Ha jól belegondolunk abba, már a vámpírok sem a régiek. Egyre jobban megdőlni látszik a vámpírokról kialakított kép. A fantázia határa végtelen. Míg eleinte csak éjszaka tudtak közlekedni a vérszívók, most már bármikor rémisztgethetnek minket. Nappal nyugtunk volt tőlük, most már nem lélegezhetünk fel sosem. Nem úgy, mint az” igazi” rendes vámpírok. Persze nekik nem volt gyűrűjük, mi megvédte volna őket a nap sugaraitól.
Sőt. Ma már vért se szívnak, hisz egy részük áttért a vegetáriánus életmódra. Irigylésre méltó változás. Természetesen vannak, akik tudják, hogy kell igazi vámpírhoz méltóan viselkedni. Ott nem is fukarkodnak az izgalmasnál izgalmasabb jelenetekkel. Meg természetesen nem mindenki számára kellemes képkockákkal.
Manapság már rengeteg film és könyv van, mely közül választhatunk. Nem tudunk végig menni úgy az utcán, hogy egy könyvesbolt kirakatában ne nézzen velünk farkasszemet egy vámpír arca.
Hogy, ha a tiniket megkérdezve kedvenc olvasmányukról, alig akad olyan, ki ne említene egy vámpírokról szóló könyvet. Ha nem is fizikai valójukban, de velünk élnek, s beférkőztek a hétköznapokba, az ifjúságéba biztosan. Hogy ez jó dolog e vagy sem, azt nem tudom megítélni.
Szerintem az a legfontosabb, hogy mint szülök, figyeljünk arra, hogy gyermekeink milyen korban találkoznak először ilyen jellegű könyvekkel illetve filmekkel. S ha már elég nagyok hozzá, nem hiszem, hogy később problémát okoznának a fejlődésében. De ez csak az én megítélésem.
Én személy szerint szeretem az erről szóló filmeket, ritkán láttam olyat, mely ne tetszett volna. Nyilván sokan vannak, kik más véleményen vannak.