Menekülés

Szállnék, repülnék fel őrült magasságba,
akár a felhőkhöz, vagy fel a csillagokba.
Hol nincs semmi, csak csend és nyugalom,
s a végtelen érzése lelkemben békét ontana.

Hatalmas, fenséges hegycsúcs tetejére érőn,
mélyen szippantanám a lélekgyógyító levegőt,
s elmémben a mérgezett, fertőzött gondolatok,
eltűnnének, s maradnának boldog pillanatok.

Vagy lennék mélységes, háborgó óceán közepén,
hol csak a hatalmas hullámok őrült morajlása él,
s vadul csapkodása lenne, mi terelné figyelmem,
s nem gondolnék bajra, kínra s oly sok kétségre.