Harmincas éveiben járó nő volt. Két kisgyermek édesanyja.
Férjével boldogan tervezték a jövőjüket, melyben a gyermekek központi szerepet kaptak.
Kezdetben csodás életük volt.
Amíg az anyuka otthon volt a kicsi gyermekekkel, élvezte az életet. Imádott velük lenni, férjét mindennap meleg vacsorával várta, s hiába volt sokszor fáradt mindkettő, csodás estéket töltöttek együtt. Mikor már az anya is visszatért a munkahelyére, s a gyermekek közösségbe kerültek, teljesen új életet kellett kialakítani maguk körül.
Egy kicsit bonyolultabbá vált minden. Jöttek a gondok, problémák. Gyermekek sokszor voltak betegek,
ilyenkor a felügyelet, mi oly sokszor problémát okozott. Az anya úgy érezte, hogy semmire nincs ideje.
A munkahely, a háztartás s a gyermeknevelés. Estére már alig maradt ereje. A férje hiába próbált ugyanúgy közeledni hozzá, a feleség nem volt már a régi. Minden nappal egy kicsit változott. Először csak apró összezördülések, majd később veszekedések. Először napokig gyötrődtek miatta, később már szép lassan természetessé vált. Az asszony lassan már nem találta meg férjében, se a férj a feleségben azt, amiért egymásba szerettek.
Az anya jóformán a problémák megoldásának, s a gyermekeinek élt. S közben nem vette észre, hogy a gyermekek is kezdenek változni, szörnyen érzik magukat ebben a családban.
S akkor történt valami. A munkahelyén új kolléga érkezett. Egy egyedülálló, szimpatikus férfi, kivel rögtön megtalálták a közös hangnemet.
Az elején még csupán baráti beszélgetések voltak, majd később egyre mélyült. S akkor, amikor az anya először érezte, hogy egyre többször gondol a férfira, úgy érezte eljött a pillanat, hogy vége legyen.
Megijedt a saját érzéseitől, s rájött arra, hogy ez nem megoldás. Neki a családjánál a helye.
Anya volt, kinek a gyermekeivel kell foglalkoznia.
Feleség volt, kinek a férjét kell boldoggá tennie.
De elsősorban nő volt, s meg kell találnia régi önmagát, hogy helyre tudja hozni elrontott életét.
Férjével boldogan tervezték a jövőjüket, melyben a gyermekek központi szerepet kaptak.
Kezdetben csodás életük volt.
Amíg az anyuka otthon volt a kicsi gyermekekkel, élvezte az életet. Imádott velük lenni, férjét mindennap meleg vacsorával várta, s hiába volt sokszor fáradt mindkettő, csodás estéket töltöttek együtt. Mikor már az anya is visszatért a munkahelyére, s a gyermekek közösségbe kerültek, teljesen új életet kellett kialakítani maguk körül.
Egy kicsit bonyolultabbá vált minden. Jöttek a gondok, problémák. Gyermekek sokszor voltak betegek,
ilyenkor a felügyelet, mi oly sokszor problémát okozott. Az anya úgy érezte, hogy semmire nincs ideje.
A munkahely, a háztartás s a gyermeknevelés. Estére már alig maradt ereje. A férje hiába próbált ugyanúgy közeledni hozzá, a feleség nem volt már a régi. Minden nappal egy kicsit változott. Először csak apró összezördülések, majd később veszekedések. Először napokig gyötrődtek miatta, később már szép lassan természetessé vált. Az asszony lassan már nem találta meg férjében, se a férj a feleségben azt, amiért egymásba szerettek.
Az anya jóformán a problémák megoldásának, s a gyermekeinek élt. S közben nem vette észre, hogy a gyermekek is kezdenek változni, szörnyen érzik magukat ebben a családban.
S akkor történt valami. A munkahelyén új kolléga érkezett. Egy egyedülálló, szimpatikus férfi, kivel rögtön megtalálták a közös hangnemet.
Az elején még csupán baráti beszélgetések voltak, majd később egyre mélyült. S akkor, amikor az anya először érezte, hogy egyre többször gondol a férfira, úgy érezte eljött a pillanat, hogy vége legyen.
Megijedt a saját érzéseitől, s rájött arra, hogy ez nem megoldás. Neki a családjánál a helye.
Anya volt, kinek a gyermekeivel kell foglalkoznia.
Feleség volt, kinek a férjét kell boldoggá tennie.
De elsősorban nő volt, s meg kell találnia régi önmagát, hogy helyre tudja hozni elrontott életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése